Villánykövesdi nyaralásunk

Egy hete érkeztünk haza a nyaralásból épp itt az ideje, hogy megírjam a beszámolómat. :)
Az utolsó nap jutott eszembe, hogy 10 évvel ezelőtt mekkora divat volt egy-egy képes lapot elküldeni a szeretteinknek, amin általában röviden megfogalmazva annyi állt, hogy: "az idő jó, a szállás és a környék nagyon szép, jól érezzük magunkat. Puszilunk Mindenkit!"
Most is hasonlóképpen fogalmaznék, de nem férne rá arra a képeslapra.
Nem olyan régen jártunk Villány környékén, ha emlékeztek rá még egy beszámolót is írtam. Akkor az egy kimondott gasztrotúra volt, ami inkább az evésről, mint a pihenésről szólt volna. Még akkor megfogadtam, hogy az idén visszatérek és alaposabban feltárom a környéket.
Először a neten keresgéltem szállás után, majd hosszas válogatás után Hotel Cabernet mellett döntöttem. Ami megfogott először, hogy egy olyan csomagot sikerült találnom, amiben a reggelin és a vacsorán kívül három olyan plusz szolgáltatás volt benne, ami érdekelt. Az egyik a bicikli kölcsönzés, a másik egy borkóstoló és a harmadik pedig birtok látogatás a Mokos pincészetnél.
A hotel Villánykövesden épült, jelenleg Mokos család birtokában van. A település közvetlen Villány mellett van, Siklóstól 13 km-re, Pécstől pedig 30 km-re. 3 szintes pincesor várja az idelátogatókat, amelyet borkóstoló túra során lehet látogatni.

Az első nap amikor megérkeztünk Villánykövesdre a szálláshelyre még csak dél volt, mivel kettőnél hamarabb nem lehet elfoglalni a szállást ezért átugrottunk a Fülemüle Csárdába megebédelni. Az étlap nagyon változatos és nem a hagyományos ételeiről híres. Árban és mennyiségben is teljesen elfogadható, a kiszolgálással sem volt probléma. Szerintem, ha erre jár valaki és egy jót szeretne enni csárda hangulatban, akkor érdemes betérni hozzájuk.

Ezután most már tényleg megérkeztünk a szálláshelyre, elfoglalhattuk a szobát. Verőfényes napsütésben nem gondolkodtunk sokat, elő a kerékpárral és irány a Vylyan pincészet, majd az Ördögárok és Villány.

Csak egy pár szót ejtenék a Vylyan pincészetről, mert megérdemli. A kiszolgálás és a kedvesség, amit kaptunk maximális volt. Örülök, hogy még vannak olyan helyek, ahol foglalkoznak az emberekkel, mesélnek nekik, anélkül, hogy kérnénk és tájékoztatnak arról, hogy valójában mit is iszunk. A "Vylyan" egy régi helytörténeti munkában fellelt XV. századi Villány megnevezés. A pincészet Kisharsányban, a Fekete hegyen található. A fő szempontjuk a magas minőség, amit sikerült is elérniük a megfelelő hozzáértéssel, szakmai tudással, a dűlők kiválasztásával és a piac megtalálásával. 1992-ben telepítették az első szőlőültetvényeiket, az első borral pedig 1997-ben léptek piacra. Mivel inkább rozé pártik vagyunk így én a Kszí-t, a párom pedig a Kakast kóstolta meg. A Kszí egy gyöngyöző bor, a nevét a görög abc tizenegyedik betűjéről kapta. Nagyon finom volt mindkettő, rozé kedvelőknek csak ajánlani tudom.
Na, de kanyarodjunk vissza, mesélek tovább. A biciklit miután feltoltuk a hegyre, már lefelé könnyen gurultunk vele, de hamarosan rátértünk a kék túra útvonalára. Kicsit félre értettük egymást a recepciós lánnyal, mert én szentül meg voltam győződve, hogy bizony nekünk ott kell teljesen végig menni. Belekerültünk egy térdig érő csalánosba, ahol szerintem még gyalogosan se járnak, pedig ki volt jelölve az út. Miután nem tudtuk eldönteni, hogy a bicikli vagy éppen mi menjünk azon a keskeny úton, ami ki volt taposva, rövid időn belül bicikli bánta a legjobban. Balázs biciklijének a gumija feladta. Arra a kerékpárral már felülni sem lehetett, legalábbis gurulni nem nagyon kellett vele. Ágas-bogason keresztül kilyukadtunk egy útra, amin keresztül kiértünk a főútra Villány és Nagyharsány között. Innen már csak 6-7 km volt a szállás. Mielőtt visszaérkeztünk volna Villányba legurítottunk még egy pohárkával, hiszen nem lehet csak úgy elmenni a pincesor mellett. Sétánk során megnézhettük a híres borászok pincészeteit, telkeit, a gyönyörű szőlőültetvényeket illetve egy-két helyen éppen szüreteltek. Hát azokat sem irigyeltem, akiknél felborult a szőlővel teli utánfutó.
Este várt minket az első vacsora. Menü választásos volt. Minden nap kaptunk meleg levest, általában egy szárnyas és egy sertés közül lehetett választani illetve a desszert sem maradt el. Egyik nap megkóstolhattuk a kékfrankos szarvaspörköltjüket is. Érdemes tudni, hogy nem csak a borlapon, hanem az ételben is találkozhatunk Mokos pincészet különleges boraival, ami különleges ízvilágot ad egy-egy fogásnál. Ami szimpatikus volt számomra, hogy reggelinél találkozhattunk igazi házi kolbásszal is. Odafigyelnek arra, hogy az alapanyagok többségét termelőktől szerezzék be illetve maguk állítják elő. Egyébként a hangulat, a felszolgálás, az a gondoskodás és segítőkészség ami a pincéreket és a recepciós lányokat illeti csillagos ötös.
Másnap már sajnos nem sütött annyira a nap és látszódott, hogy hamarosan esni is fog, de minket ez sem tántorított vissza az, hogy részt vegyünk egy szársomlyói túrán. Az út kizárólag idegenvezetéssel járható, ami egyáltalán nem hátrány, hiszen felvilágosítást kapunk a túra során arról, hogy hogyan keletkezett a hegy, miért is alakítottak ki itt szoborparkot illetve milyen növény és állatvilága van az erdőnek. Fent a csúcson rálátásunk nyílik a különböző pincészeteknek a szőlőültetvényeire és még sommal is jól lakhatunk, ha ebben az időszakban megyünk. A túra kb. 3 órát vesz igénybe, viszont végig érdekes történeket hallhatunk, így gyorsan eltelik ez az idő.

Délután ellátogattunk a siklósi várat megnézni, amit az utóbbi években gyönyörűen felújítottak egy nagyobb pályázat megnyerése után. Egy borongós délutáni programnak tökéletes volt. Rengeteg érdekesség, különböző termek, kiállítások várják az ide látogatókat.
Pénteken nyakunkban vettük a várost és ellátogattunk Pécsre vonattal. Egyik kedvenc városom. Gyönyörű, azok a keskeny utcák, magas régi épületek, macskaköves járdák és utak... Kell ennél több? A tekintetem soha nem állt meg, mindig volt valami amit meg kellett néznem. Balázs is tudta, hogy merre vigyen utunk, de azért jó, hogy létezik a google maps. Elnéztünk a Zsolnay negyedbe, felmásztunk a barbakánra, megnéztük a Szent István teret, a pécsi
Dzsámit és a Székesegyházat. Végig jártuk többször a Király utcát, ahol étterem és kávéházak sokasága található.

Este vacsora után várt minket Mokos Péter, aki a borkóstolót tartotta. 5 féle bort kóstolhattunk, miközben egy fantasztikus beszámolót tartott nekünk. Óriási 45 hektáron terülnek el a gyümölcsfáik, 15 hektáron vannak a szőlő ültetvények, de ezen kívül sok más tevékenységgel is foglalkoznak. Rendelkeznek 320 fős színházzal, rendezvény teremmel, amit később meg is nézhettünk, de van halas tavuk, ahol a kihorgászásra került halak minden húsvét és karácsony előtt értékesítésre kerülnek. Illetve készülnek még meglepetésekkel, mint a gőzmozdony, amely összeköti a környező településeket majd és, így nem lesz akadály autó nélkül eljutni egyik településről a másikra. Most sem volt az, mert a kerékpár és a gyalogos megoldás választható volt, de éjszaka, főleg, ha esik az eső nem a legkíméletesebb.

Utolsó előtti napon kényelmesen kezdtük a délelőttöt. Átutaztunk a siklósi Thermal Spa-ba, ami nagy csalódás volt számunkra. Az idő nem volt jó kint, ezért csak bent tudtunk fürödni. A férő helyek száma kevés volt, ezért csak a fenti részben tudtunk lepakolni. Mivel már csak 15 fok volt kint, ezért a benti hőmérséklet sem volt túl kellemes, a fűtést viszont nem kapcsolták be. Főleg akkor esett a legrosszabbul, amikor már nem volt kedvem a vízben lenni, felmentünk és fagyosan, dideregve eszegettem az almámat. A menüről se rosszat, se jót nem mondanék, mert ugyanolyan átlagos, mint bármelyik ilyen helyen. Végül 4-ig bírtuk, ugyanis a medencék sokaságáról és nagyságáról sem dicsekedhet, így gyorsan meguntuk. De, ha a jó oldalát néztem tényleg pihentünk egyet, nyugis volt. Még aznap elhatároztuk illetve megígértük, hogy visszatérünk a 7773 villányi borozóba. Itt jártunk már korábban a gasztrotúránk során és pontosan emlékeztem, hogy nagyon finom bort kóstolhattunk akkor meg. Kedvelem a finom rozé borokat. Itt egy korábbi 2014-es Rose Cuvée-t kortyolgattunk, ami mellé isteni frissen sült fokhagymás bagettet kenegettük libazsírral illetve csipegettük lilahagymával, zöldséggel. Az üzletvezető nagyon kedves és annyira közvetlen, hogy még hozzánk is leült beszélgetni elég hosszasan. Örülök, hogy vannak még ilyen helyek, ahol odafigyelnek a vendégekre, arra, hogy jól érezzék magukat és érezzék azt is, hogy nem feledkeznek meg róluk. Mivel üzletvezetőként és értékesítőként dolgozok, ezért sajnos vagy nem sajnos, elvárom és sokszor igénylem is azt, hogy maximális kiszolgálást és odafigyelést kapjak, mivel igyekszem én is mindig ezt nyújtani. Azt hiszem, itt meg kaptam! Egyébként maga a hely nagyon klassz és fiatalos. A berendezés hangulatos, ráadásul este a gyönyörű kandallóban lobogó tűz várta a vendégeket. Később megtelt a borozó, olyannyira, hogy képzeljétek még egy gyönyörű menyasszony szöktetését is végig nézhettük. Nah, ekkor a hangulat még jobban fokozódott, de sajnos utána nekünk már menni kellett, mert eléggé későre járt. Egyébként van facebbok oldaluk is, ahol követni lehet az eseményeket.

Az utolsó nap, mielőtt még haza indultunk volna, ellátogattunk Palkonyára, ahol megnézhettük, hol is készülnek a Mokos borok. Maga a pincészet 2000 négyzetméteres, ahol modern technológiával ellátott, barrique hordós érlelő és borkóstoló terem mellett, egy gyönyörű terasz és az előbb említett színház is megtalálható. Itt megkóstolhattunk egy meggy mustot, amíg meghallgattuk ismét Mokos Péter történetét a helyről, a gyártási technológiáról és a jövőbeni terveikről. Kivezetett minket a birtokukra, ahol szőlőt kóstolgattam.

A kékfrankos ízlett a legjobban, de a csemege szőlőfajták mellett sem mentem üres kézzel el. Más az íze az ottani szőlőnek, mint ami nálunk, illetve anyáéknál van az udvarban.

Eltudnám képzelni magamat ott fent egy domb oldalon, gyönyörű szikrázó napsütésben, amikor felkel a nap és még egy kicsit hűvöskés az idő, hogy egy pohár bort kortyolgatok egy pokrócra kifeküdve és a párás szőlő szemeket eszegetem, amik csak úgy roppanak a számba minden egyes harapásnál. 

Nagyon jól éreztem magam abban az öt napban, amit Villánykövesd és környékén töltöttünk. Sikerült jó programokat összeállítani és isteni borokat fogyasztani. Mindennel elégedett voltam, úgyhogy csak ajánlani tudom másoknak is a környéket. A párommal megbeszéltük, hogy hamarosan ismét visszatérünk. Nem mondom azt, hogy külföldön nyaralni nem jó, de itthon is vannak szép helyek és szerintem évente egyszer érdemes egy rövidebb időt belföldön eltölteni, hogy ne feledjük el, milyen szép az országunk.

Bejegyzésemben felhasznált források és hasznos linkek:
Vylyen pincészet története: http://www.vylyan.hu/vylyan/tortenetunk
Mokos pincészet: http://www.mokos.hu/
Hotel Cabernet: http://hotelcabernet.hu/
7773 Borászat és Borbár: http://www.7773.hu/bor
Villányi borvidék: http://villanyiborvidek.hu/

Dél-Dunántúli Barangolás a kulináris élvezetek jegyében

Ez a bejegyzés kicsit más, mint a többi. Nem arról fog szólni, hogy mit főztem hétvégén és nem is arról, hogy milyen desszerttel leptem meg a családomat, hanem arról, hogy milyen fantasztikus hétvégét töltöttünk Dél-Dunántúlon és Horvátországban. Nemrégiben megkerestek azzal a lehetőséggel, hogy volna e kedvem részt venni egy gasztronómiai körúton. Természetesen egyből igent mondtam. Akkor még nem tudtam miről van szó. Kicsi időpont módosítással elérkezett a várva várt nap. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi fog történni ezen a hétvégén. Igaz kaptunk egy program tervezetet, de abból nem sokat tudtam leszűrni, illetve nem tudtuk, hogy mi vár ránk.
Előre szólok ez a bejegyzés hosszú lesz, ugyanis pár mondatban nem tudom megfogalmazna azt a sok pozitívumot, ami minket ért. De megéri elolvasni, illetve végig görgetni, mert sok szép fotó is vár rátok!
Az utazás célját rögtön az első helyszínen közölték velünk és ekkor döbbentem rá, hogyan kerülök itt most képbe. Imádom és előnybe is részesítem a házilag készített alap termékeket, mint a sajtot, a kolbászt, a házilag tartott jószágokat, otthon termesztett gyümölcsöket, zöldségeket. Ha volna lehetőségem, mindent, amit csak lehetséges megteremteném otthon magunknak. De ehhez a jelenlegi körülmények nem adottak.
Azt szeretnék elérni ezzel a projekttel, hogy a helyi termelők illetve éttermek megismerjék egymást és, ha van lehetőség és igény, akkor első sorban az itteni gazdálkodóktól vásároljanak. Mind e mellett azért látogattuk meg Horvátországot, hogy észre vegyük azokat a helyeket, amik ott vannak az orrunk előtt és igazából nem kell messzire menni a határtól ahhoz, hogy megismerjük az ottani gasztronómiát.
Innentől kezdve még jobban megtetszett az utazás, hiszen teljesen világos lett előttem minden és annyira megörültem annak, hogy végre vannak olyan éttermek, akik tényleg értenek a dolgukhoz és mind e mellett arra törekednek, hogy gazdálkodótól vásároljanak a legtöbb élelmiszert, amit lehetséges magyarországi körülmények között. De most már rátérek a lényegre.
Az első megállónk Csarnótán a Tenkes Csárda volt. A helyszín, az étterem hangulata és a terítés öt csillagos volt. Teljesen lenyűgözött. Bemutatkozott Koncz Tamás, a csárda Chefje, aki több díjat is kapott és kiváló szakács és mester cukrász. Több országot átszelte és nem egy nevezetes étterembe dolgozott és tanult. Azt hiszem teljesen meggyőzött. Volt a palettán kecskesajt, cukorborsó krémleves, libamáj terrine, házi sorbet, báránysült, gulyás leves és nem utolsó sorban bodzás madártej. Nem akármilyen felhozatalba tálalták különböző borok kísérték az ételeket illetve mindegyik fogáshoz egy pár szót hallottunk a Cheftől, amiből kiderült számunkra, hogy melyik alapanyagokat szerzi be kiváló termelőktől illetve, a különböző ételek milyen eljárással készültek.
Egy kis ízelítőt nyújtok a fotókkal, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Amennyiben Villány fele jártok feltétlen látogassatok el, mert szerintem kihagyhatatlan élmény.

Autóba szálltunk és tovább utaztunk Villányba, ahol a 7773 Borászat és Borbárba látogattunk el, ahol 3 különböző bort kóstoltunk meg. A kiszolgálás, a hely és a bor minősége kiváló volt. Személy szerint fehér és rozé párti vagyok, úgyhogy azok ízlettek a legjobban.

Az idő gyorsan elrohant és már nem maradt idő a Kopácsi rétre. Legközelebb, ha arra járunk, akkor feltétlen megállunk, mert hatalmas fahidas szerkezet szeli át az ott található mocsárvidéket.
A következő megálló a Kormorán étterem volt, ahol a helyi specialitásokból nyertünk ízelítőt, mint például az ottani jellegű halászlé vagy a csiptetős ponty. Ami még fantasztikus, amivel lenyűgöztek minket az a házi kolbász, a házi sajt és a sajtkrém.
Az általuk készített halászlé nem hasonlított az otthoni anyuféléhez. Paradicsomos alappal főzték illetve nem olyan hosszú folyamaton megy keresztül, mint nálunk otthon, mert itthon nem történik passzírozás. A hal friss volt, biztosak voltunk abban, hogy nem fagyasztott. A másik leves egy horvátországi gulyásleves, ami inkább egy pörköltre hasonlító sűrű állagú zöldség nélküli leves. Az íze.... picit csípős, mint a halászlé, de nagyon ízlett, mert mi szeretjük a csípős ételeket.
A csiptetős Ponty készítését nem ismertem korábban, de most élőben megnézhettem, hogy szabad tűzön milyen módszerrel készítik. A hal ketté van szelve a gerincénél fogva, fel tűzik nyársra és a tűz mellett sütik felállítva. A végén fűszerpaprika és só keverékével fűszerezik. Ez által picit sósabb volt a megszokott nálunk ismert paprikás lisztben forgatott halhoz képest. Amit még el kell meséljek, hogy nagyon büszke vagyok a páromra. Először is visszatérve az előző étteremhez visszautasítás nélkül ette meg a libamájat és még ízlett is neki. Igaz libamájat még nem kóstolt, de az összes többit még látni sem szereti. A másik pedig, a kedvemért a halászlét is megkóstolta és amin ledöbbentem, a pontyból nagyobb szeletet evett, mint én és ez is elnyerte a tetszését. Úgyhogy le a kalappal az étterem előtt, ők is megkapják az öt csillagot.

Az nap az utunk végéhez értünk amikor megérkeztünk a Csúzára a Piros Csizmás Panzióhoz, ahol az éjszakát töltöttük. Másnap reggelivel vártak minket. Házi készítésű sajtot, kolbászt, sajtkrémet, szilvalekvárt és még sok más finomságot kóstolhattunk meg.

Átkocsikáztunk a Kollár pincészetbe, ahol egy nagyon kedves házaspár várt minket. Bemutatták a pincéjüket, elmesélték hogyan készítik a borokat, megmutatták hol tárolják illetve helyet kínáltak a pincéjükbe, ahol természetesen házi készítésű szarvas és vaddisznó húsból készült szalámival, kiflivel és sajttal vártak minket. És ekkor jött csak az igazi borkóstolás. Legalább hat féle bort kínáltak fel, amelyek egytől egyig finomak voltak. A vörösbort, amit kimondottan nem szeretek szívesen kortyolgattam, mert nagyon finom savanykás, könnyű bor volt. Később hoztak egy tavalyi friss rozé folyó bort, aminek az illata egyszerűen fantasztikus volt. Azt hiszem egyöntetűen többen is lerakhattuk e mellé a voksunkat, mert az első kérdésünk az volt, hogyan lehetne ebből haza vinni. A két napba itt kóstoltam a legfinomabb borokat és talán még a mai napig feltudom idézni az ízeket és az illatokat. Hoztunk haza még a szalámiból is, amelyet kiváló áron értékesítenek. Vacsorára mindig eszegetek belőle azóta is. :)
A család nagyon közvetlen volt velünk és a hangulatról is gondoskodtak, mert nagyon kedvesek, barátságosak és aranyosak voltak. Vendéglátásból és borkínálatból itt is megadom a csillagos ötöst.

Miután a mi hangulatunkat is megalapozták a borkóstolással autóba ültünk és visszatértünk Magyarországra. A cél a pécsi Jókai bisztró, de előtte ellátogattunk oda, ahonnan a bisztró az ellátmányt kapja. Szederkényben megnéztük a Jókai farmot, ahol saját tenyésztésű állatok és saját termesztésű zöldségek, fűszereket találhattunk. Volt itt birka, marha, kacsa, liba, kakas, disznó, fürj és kecske. No meg egy aranyos ház őrző kutya. Segítséget és egy pár ötletet kaptam a zöldségek termesztéséhez. Miután bemutatták a telket és elmesélték azt a történetet, hogy igazából ez egy Non-profit Kft., ami valójában azt takarja, hogy nem csak a Jókai Bisztrót látják el, hanem különböző alapítványoknak is besegítenek az élelmezésben. A végén egy pohár borral, egy kis pálinka kóstolóval távoztunk.

Régen jártam Pécsen, de megállapítottam gyorsan, hogy még mindig szép város. A bisztró egy nagyon szép helyen található, gyönyörű sétáló utcában. Számos borválaszték közül itt is megkóstolhattunk egy párat, miközben felsorakoztatták nekünk a menüt. Kóstoltunk pisztrángot, amit egy újragondolt marhahúsleves követett (szerintem hamarosan hasonlót én is fogok készíteni, mert nagyon finom, könnyű és nyárias). Ezután az egyik gyengém a sertésszűz következett, amit kiváló minőségben tálaltak és egy citromnádas málnaleves, vaníliás tejberizzsel, pisztácia fagyival tálalva zárta le az egész eseményt. Ők is megkapják a csillagos ötöst, mert kiváló volt a kiszolgálás, a teríték és az étel minősége, felszolgálása.

Ha megkérdeznétek tőlem, hogy melyik tetszett a legjobban, hirtelen rávágnám, hogy a Tenkes Csárda, de csak azért, mert legelsőként nagyon magasra tették a mércét. Ha jobban átgondolom úgy lett összeválogatva, hogy mind a három étterem más stílusú és éppen ezért nehéz összehasonlítani. Mindegyiknél más volt a pozitívum, mást tudtak nyújtani és a hangulat is mindamellett, hogy mindegyik helyen szuper volt mégis máshogy érezhettük magunkat.
Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy beválasztottak a csapatba, mert óriási élmény volt számomra ez a két nap. Nincs is annál jobb és szebb dolog, mint amikor egy étterem gazdálkodótól vásárol ízletes alapanyagot, nem pedig valamelyik áruházlánctól, ahol kitudja honnan jött csirkét vagy egyéb mást vásárolhat.
Remélem sikerül ennek a projektnek elérnie a célját.

Nyaralás az Őrségben és a Balatonon

Régóta nem jártam már erre, de közben azért napra készen figyeltem az újabbnál újabb recepteket és finomságokat. Ahogy már beharangoztam elmentünk egy kicsit kikapcsolódni, feltöltődni. Nagyon jól sikerült, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Sokfelé jártunk és azért el lehet mondani, hogy mindig találhatunk olyan helyet Magyarországon, ahol még nem voltunk, pedig gyönyörű és igenis érdemes megnézni. Őrségben még soha nem jártam, de úgy érzem, hogy ide még visszafogok térni. A táj egyszerűen nagyon megfogott és a nyugalom, az erdő csendessége. Egyszerűen nem lehetett nem ellazulni. A levegő tiszta és az a sok szép virág, különleges házikók... meseszép.
Először Szalafőn töltöttünk 5 éjszakát, de mivel az időjárás egyszer közbe szólt átugrottunk Szlovéniába az Orchidea és trópusi kertet, illetve Ausztriába, Riegersburg várát megtekinteni.
Az első nap letekertünk több, mint 40 km-t úgyhogy sikerült pikk-pakk összegyűjtenünk egy kis színt. Alapoztunk a Balatonra. :)

Sikerült megbirkóznunk a palacsintával. Ha mentek nyaralni és csak villanyrezsó van illetve serpenyő, akkor ne próbálj meg palacsintát sütni, mert nem fog sikerülni! Oldalanként 3-4 perc, én előre szóltam. :)
Nővérem nem adta fel, tüzet gyújtott és megszerveztük az első szabadtéri palacsinta sütést. Unokahúgom már csak füstös palacsintának nevezte. De higgyétek el, így is nagyon gyorsan elfogyott!

Legelső nap sikerült este egy nagyon jó kis vendéglőt találnunk. Vargánya levest ettem hajdinával, de volt még alkalmam kipróbálni a túrós-meggyes házi rétesüket, házi gomolya sajtot rántva, reggelire prószát... és még sorolhatnám. Mindenki nagyon elégedett volt, állítólag a fokhagyma krémlevesük és a dödölléjük is nagyon finom.
Szerencsére, ahogy oda értünk éppen akkor kezdődött Őriszentpéteren egy hatalmas vásár, ami hasonlóan nézett ki, mint nálunk Szegeden a Hídi vásár. Sikerült beszereznem Őrségi Dióolajat és nagyon finom termelői akác- és édes harmat mézet. Már egyből járt is az agyam, hogy mi fog ebből "kisülni". Rengeteg szép dolgot árultak, azt sem tudtam hová nézzek.
Kétszer fél napot a szomszédos országba töltöttünk. Szlovéniába, Dobrovnikban található Orchidea és Trópusi farm, ahol rengeteg virágban gyönyörködhettem és azt sem tudtam merre fordítsam az objektívet. Pikk-pakk 300 képet sikerült is összegyűjtenem, úgyhogy egy külön mappát kapott.



Ausztriába ellátogattunk Riegersburgba, ahol egy hatalmas vár található 3 óriási kiállítással. Az egyik a boszorkány, a másik maga a vár és harmadik pedig a fegyver múzeum.

Sajnos gyorsan eltelt ez az 5 nap, de már mentünk is a Balatonra tovább.
A fürdés és a strandolás mellett, elkocsikáztunk Tihanyba, ahol sikerült rávennem magamat a levendula megismerésére. Kaptam is egy csokorral ott, ahol parkoltunk. Nagyon kedvesek voltak itt is az emberek és sikerült egy kicsit elbeszélgetnem egy hölggyel a levenduláról és arról, hogy pár éve lett ez igazából ennyire felkapott, de oly annyira, hogy már Levendula Ház is van, Levendula Fagyizó, Levendula Fesztivál és nem egy olyan bolt, ahol kimondottan levendulával kapcsolatos dolgokat árulnak. A haza hozott levendulából finomságokat készítettem, de ez maradjon egyenlőre meglepetés.

Ellátogattunk a Tapolcai Tavas-barlangba, a Szigligeti-várba, ahol az elmúlt pár év legfinomabb fagyiját ettem, természetesen levendulás fehércsokisat és narancsos étcsokisat. Elutaztunk Badacsonyba, ahová már fűznek korábbi emlékek, ahonnan pedig tovább hajóztunk Fonyódra.

Igen mozgalmas 10 nap volt, de ennek ellenére is sikerült feltöltődnöm és rengeteg élménnyel gazdagodnom.

Málnás joghurt kakaós piskótával

Nyaralásból haza térve, ahogy lett egy kis időm egyből agyalni kezdtem, hogy mit is kellene sütni. Fagyasztóból kivettem egy kis levest, másodiknak dinnyére és sütire gondoltam. Persze az is legyen gyümölcsös, ha már szezon van. Pár héttel ezelőtt bevásároltam mascarponéból, joghurt mindig van és málnát is sikerült lefagyasztanom egy kisebb adaggal. Így született az ötlet. Nem variáltam túl, olyan sok időm nem volt, mert még kenyeret is kellett sütnöm, de ennek ellenére is nagyon finom lett.

Hozzávalók:
Piskótához:
4 tojás
8 dkg nyírfacukor
8 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
2 dkg kakaópor
1 kk. sütőpor 

Málnás joghurt krémhez:
25 dkg mascarpone
25 dkg joghurt
4 ek. porcukor (nyírfacukorból)
20 dkg málna
1 csomag dr. Oetker zselatinfix

Elkészítés:
A tojás fehérjét a cukor felével kemény habbá verjük. A sárgáját a cukor másik felével habosra kikeverjük, majd a tojás fehérjéhez hozzá adjuk. A kakaóport és a sütőport a liszttel elvegyítjük, majd a tojásos keverékbe forgatjuk óvatosan. Zsírpapírral bélelt nagyobb tepsibe simítjuk. Kb. olyan vastag legyen, mint a piskótatekercs. Előmelegített 180°C-os sütőbe 15 perc alatt készre sütjük. Ha kihűlt négy részre vágjuk.

A mascarponét a cukorral habosra keverjük, hozzá adjuk a joghurtot a cukrot és a leturmixolt málnát, majd a zselatinfixet. Hűtőbe tesszük, amíg annyira meg nem szilárdul, hogy kenhető legyen. Érdemes piskóta sütés előtt elkészíteni.

Rétegezve elkészítjük a málnás süteményt, majd tálalásig hűtőbe tároljuk.

Nyaralásunkról is megemlítenék egy pár szót. Szomszédos országban voltunk a Fogarasi havasokba. Imádunk túrázni és olyan helyekre eljutni, ahová nem feltétlen busz vagy autó visz. Egyszerűen imádom a hegyeket és egy-egy kis csúcsra felérve a kilátás kárpótol minden megtett hosszú és fáradalmas utat. 2400 felett még soha nem voltam, így az idei egy óriási élmény volt számomra, a felhők között néha egy kicsit nagyobb szélben megmászni a romániai hegyek egy ici-pici részét.
Gasztro oldalról megvilágítva az erdélyiek által sütött kürtöskalács egyszerűen isteni volt. Túránkon az édességet a fahéjas és a diós kürtös helyettesítette. A citromhéj igenis benne volt a tésztába, finoman rá karamellizálták a cukrot és jól megforgatták citromos dióba illetve fahéjas cukorba.
Rengeteg helyen árultak különböző sajtokat, kolbászokat, disznósajtot és még hasonló dolgokat. Termelőtől lehetett mézet vásárolni, legalább 5-6 félét.
Román nemzetiségű ételek közül szerettem volna választani éttermekben, de sajnos nem volt nagy választási lehetőség. A csorbát sertéssel és marhával sikerült megkóstolnom, nagyon jól elkészítették, étlapon még a micii vált a kedvencemmé. Két tálcával be is kell szerezzek egy-egy hétvégi grillezéshez. Ismerem már régóta és anyukámék sűrűn sütnek nyáron, de lehet ideje lesz magam elkészíteni.
Összességében nem voltam elégedett, kevés választék volt, pedig szinte minden nap máshol ettünk, az adagok kicsik és sokszor ízetlen vagy éppen nagyon száraz húst raktak elénk. Van még mit fejlődniük. De a táj kárpótolt mindent. :)