Az utolsó nap jutott eszembe, hogy 10 évvel ezelőtt mekkora divat volt egy-egy képes lapot elküldeni a szeretteinknek, amin általában röviden megfogalmazva annyi állt, hogy: "az idő jó, a szállás és a környék nagyon szép, jól érezzük magunkat. Puszilunk Mindenkit!"
Most is hasonlóképpen fogalmaznék, de nem férne rá arra a képeslapra.
Nem olyan régen jártunk Villány környékén, ha emlékeztek rá még egy beszámolót is írtam. Akkor az egy kimondott gasztrotúra volt, ami inkább az evésről, mint a pihenésről szólt volna. Még akkor megfogadtam, hogy az idén visszatérek és alaposabban feltárom a környéket.
Először a neten keresgéltem szállás után, majd hosszas válogatás után Hotel Cabernet mellett döntöttem. Ami megfogott először, hogy egy olyan csomagot sikerült találnom, amiben a reggelin és a vacsorán kívül három olyan plusz szolgáltatás volt benne, ami érdekelt. Az egyik a bicikli kölcsönzés, a másik egy borkóstoló és a harmadik pedig birtok látogatás a Mokos pincészetnél.
A hotel Villánykövesden épült, jelenleg Mokos család birtokában van. A település közvetlen Villány mellett van, Siklóstól 13 km-re, Pécstől pedig 30 km-re. 3 szintes pincesor várja az idelátogatókat, amelyet borkóstoló túra során lehet látogatni.
Az első nap amikor megérkeztünk Villánykövesdre a szálláshelyre még csak dél volt, mivel kettőnél hamarabb nem lehet elfoglalni a szállást ezért átugrottunk a Fülemüle Csárdába megebédelni. Az étlap nagyon változatos és nem a hagyományos ételeiről híres. Árban és mennyiségben is teljesen elfogadható, a kiszolgálással sem volt probléma. Szerintem, ha erre jár valaki és egy jót szeretne enni csárda hangulatban, akkor érdemes betérni hozzájuk.
Ezután most már tényleg megérkeztünk a szálláshelyre, elfoglalhattuk a szobát. Verőfényes napsütésben nem gondolkodtunk sokat, elő a kerékpárral és irány a Vylyan pincészet, majd az Ördögárok és Villány.
Csak egy pár szót ejtenék a Vylyan pincészetről, mert megérdemli. A kiszolgálás és a kedvesség, amit kaptunk maximális volt. Örülök, hogy még vannak olyan helyek, ahol foglalkoznak az emberekkel, mesélnek nekik, anélkül, hogy kérnénk és tájékoztatnak arról, hogy valójában mit is iszunk. A "Vylyan" egy régi helytörténeti munkában fellelt XV. századi Villány megnevezés. A pincészet Kisharsányban, a Fekete hegyen található. A fő szempontjuk a magas minőség, amit sikerült is elérniük a megfelelő hozzáértéssel, szakmai tudással, a dűlők kiválasztásával és a piac megtalálásával. 1992-ben telepítették az első szőlőültetvényeiket, az első borral pedig 1997-ben léptek piacra. Mivel inkább rozé pártik vagyunk így én a Kszí-t, a párom pedig a Kakast kóstolta meg. A Kszí egy gyöngyöző bor, a nevét a görög abc tizenegyedik betűjéről kapta. Nagyon finom volt mindkettő, rozé kedvelőknek csak ajánlani tudom.
Na, de kanyarodjunk vissza, mesélek tovább. A biciklit miután feltoltuk a hegyre, már lefelé könnyen gurultunk vele, de hamarosan rátértünk a kék túra útvonalára. Kicsit félre értettük egymást a recepciós lánnyal, mert én szentül meg voltam győződve, hogy bizony nekünk ott kell teljesen végig menni. Belekerültünk egy térdig érő csalánosba, ahol szerintem még gyalogosan se járnak, pedig ki volt jelölve az út. Miután nem tudtuk eldönteni, hogy a bicikli vagy éppen mi menjünk azon a keskeny úton, ami ki volt taposva, rövid időn belül bicikli bánta a legjobban. Balázs biciklijének a gumija feladta. Arra a kerékpárral már felülni sem lehetett, legalábbis gurulni nem nagyon kellett vele. Ágas-bogason keresztül kilyukadtunk egy útra, amin keresztül kiértünk a főútra Villány és Nagyharsány között. Innen már csak 6-7 km volt a szállás. Mielőtt visszaérkeztünk volna Villányba legurítottunk még egy pohárkával, hiszen nem lehet csak úgy elmenni a pincesor mellett. Sétánk során megnézhettük a híres borászok pincészeteit, telkeit, a gyönyörű szőlőültetvényeket illetve egy-két helyen éppen szüreteltek. Hát azokat sem irigyeltem, akiknél felborult a szőlővel teli utánfutó.
Este várt minket az első vacsora. Menü választásos volt. Minden nap kaptunk meleg levest, általában egy szárnyas és egy sertés közül lehetett választani illetve a desszert sem maradt el. Egyik nap megkóstolhattuk a kékfrankos szarvaspörköltjüket is. Érdemes tudni, hogy nem csak a borlapon, hanem az ételben is találkozhatunk Mokos pincészet különleges boraival, ami különleges ízvilágot ad egy-egy fogásnál. Ami szimpatikus volt számomra, hogy reggelinél találkozhattunk igazi házi kolbásszal is. Odafigyelnek arra, hogy az alapanyagok többségét termelőktől szerezzék be illetve maguk állítják elő. Egyébként a hangulat, a felszolgálás, az a gondoskodás és segítőkészség ami a pincéreket és a recepciós lányokat illeti csillagos ötös.
Másnap már sajnos nem sütött annyira a nap és látszódott, hogy hamarosan esni is fog, de minket ez sem tántorított vissza az, hogy részt vegyünk egy szársomlyói túrán. Az út kizárólag idegenvezetéssel járható, ami egyáltalán nem hátrány, hiszen felvilágosítást kapunk a túra során arról, hogy hogyan keletkezett a hegy, miért is alakítottak ki itt szoborparkot illetve milyen növény és állatvilága van az erdőnek. Fent a csúcson rálátásunk nyílik a különböző pincészeteknek a szőlőültetvényeire és még sommal is jól lakhatunk, ha ebben az időszakban megyünk. A túra kb. 3 órát vesz igénybe, viszont végig érdekes történeket hallhatunk, így gyorsan eltelik ez az idő.
Délután ellátogattunk a siklósi várat megnézni, amit az utóbbi években gyönyörűen felújítottak egy nagyobb pályázat megnyerése után. Egy borongós délutáni programnak tökéletes volt. Rengeteg érdekesség, különböző termek, kiállítások várják az ide látogatókat.
Pénteken nyakunkban vettük a várost és ellátogattunk Pécsre vonattal. Egyik kedvenc városom. Gyönyörű, azok a keskeny utcák, magas régi épületek, macskaköves járdák és utak... Kell ennél több? A tekintetem soha nem állt meg, mindig volt valami amit meg kellett néznem. Balázs is tudta, hogy merre vigyen utunk, de azért jó, hogy létezik a google maps. Elnéztünk a Zsolnay negyedbe, felmásztunk a barbakánra, megnéztük a Szent István teret, a pécsi
Dzsámit és a Székesegyházat. Végig jártuk többször a Király utcát, ahol étterem és kávéházak sokasága található.
Este vacsora után várt minket Mokos Péter, aki a borkóstolót tartotta. 5 féle bort kóstolhattunk, miközben egy fantasztikus beszámolót tartott nekünk. Óriási 45 hektáron terülnek el a gyümölcsfáik, 15 hektáron vannak a szőlő ültetvények, de ezen kívül sok más tevékenységgel is foglalkoznak. Rendelkeznek 320 fős színházzal, rendezvény teremmel, amit később meg is nézhettünk, de van halas tavuk, ahol a kihorgászásra került halak minden húsvét és karácsony előtt értékesítésre kerülnek. Illetve készülnek még meglepetésekkel, mint a gőzmozdony, amely összeköti a környező településeket majd és, így nem lesz akadály autó nélkül eljutni egyik településről a másikra. Most sem volt az, mert a kerékpár és a gyalogos megoldás választható volt, de éjszaka, főleg, ha esik az eső nem a legkíméletesebb.
Utolsó előtti napon kényelmesen kezdtük a délelőttöt. Átutaztunk a siklósi Thermal Spa-ba, ami nagy csalódás volt számunkra. Az idő nem volt jó kint, ezért csak bent tudtunk fürödni. A férő helyek száma kevés volt, ezért csak a fenti részben tudtunk lepakolni. Mivel már csak 15 fok volt kint, ezért a benti hőmérséklet sem volt túl kellemes, a fűtést viszont nem kapcsolták be. Főleg akkor esett a legrosszabbul, amikor már nem volt kedvem a vízben lenni, felmentünk és fagyosan, dideregve eszegettem az almámat. A menüről se rosszat, se jót nem mondanék, mert ugyanolyan átlagos, mint bármelyik ilyen helyen. Végül 4-ig bírtuk, ugyanis a medencék sokaságáról és nagyságáról sem dicsekedhet, így gyorsan meguntuk. De, ha a jó oldalát néztem tényleg pihentünk egyet, nyugis volt. Még aznap elhatároztuk illetve megígértük, hogy visszatérünk a 7773 villányi borozóba. Itt jártunk már korábban a gasztrotúránk során és pontosan emlékeztem, hogy nagyon finom bort kóstolhattunk akkor meg. Kedvelem a finom rozé borokat. Itt egy korábbi 2014-es Rose Cuvée-t kortyolgattunk, ami mellé isteni frissen sült fokhagymás bagettet kenegettük libazsírral illetve csipegettük lilahagymával, zöldséggel. Az üzletvezető nagyon kedves és annyira közvetlen, hogy még hozzánk is leült beszélgetni elég hosszasan. Örülök, hogy vannak még ilyen helyek, ahol odafigyelnek a vendégekre, arra, hogy jól érezzék magukat és érezzék azt is, hogy nem feledkeznek meg róluk. Mivel üzletvezetőként és értékesítőként dolgozok, ezért sajnos vagy nem sajnos, elvárom és sokszor igénylem is azt, hogy maximális kiszolgálást és odafigyelést kapjak, mivel igyekszem én is mindig ezt nyújtani. Azt hiszem, itt meg kaptam! Egyébként maga a hely nagyon klassz és fiatalos. A berendezés hangulatos, ráadásul este a gyönyörű kandallóban lobogó tűz várta a vendégeket. Később megtelt a borozó, olyannyira, hogy képzeljétek még egy gyönyörű menyasszony szöktetését is végig nézhettük. Nah, ekkor a hangulat még jobban fokozódott, de sajnos utána nekünk már menni kellett, mert eléggé későre járt. Egyébként van facebbok oldaluk is, ahol követni lehet az eseményeket.
Az utolsó nap, mielőtt még haza indultunk volna, ellátogattunk Palkonyára, ahol megnézhettük, hol is készülnek a Mokos borok. Maga a pincészet 2000 négyzetméteres, ahol modern technológiával ellátott, barrique hordós érlelő és borkóstoló terem mellett, egy gyönyörű terasz és az előbb említett színház is megtalálható. Itt megkóstolhattunk egy meggy mustot, amíg meghallgattuk ismét Mokos Péter történetét a helyről, a gyártási technológiáról és a jövőbeni terveikről. Kivezetett minket a birtokukra, ahol szőlőt kóstolgattam.
A kékfrankos ízlett a legjobban, de a csemege szőlőfajták mellett sem mentem üres kézzel el. Más az íze az ottani szőlőnek, mint ami nálunk, illetve anyáéknál van az udvarban.
Eltudnám képzelni magamat ott fent egy domb oldalon, gyönyörű szikrázó napsütésben, amikor felkel a nap és még egy kicsit hűvöskés az idő, hogy egy pohár bort kortyolgatok egy pokrócra kifeküdve és a párás szőlő szemeket eszegetem, amik csak úgy roppanak a számba minden egyes harapásnál.
Nagyon jól éreztem magam abban az öt napban, amit Villánykövesd és környékén töltöttünk. Sikerült jó programokat összeállítani és isteni borokat fogyasztani. Mindennel elégedett voltam, úgyhogy csak ajánlani tudom másoknak is a környéket. A párommal megbeszéltük, hogy hamarosan ismét visszatérünk. Nem mondom azt, hogy külföldön nyaralni nem jó, de itthon is vannak szép helyek és szerintem évente egyszer érdemes egy rövidebb időt belföldön eltölteni, hogy ne feledjük el, milyen szép az országunk.
Bejegyzésemben felhasznált források és hasznos linkek:
Vylyen pincészet története: http://www.vylyan.hu/vylyan/tortenetunk
Mokos pincészet: http://www.mokos.hu/
Hotel Cabernet: http://hotelcabernet.hu/
7773 Borászat és Borbár: http://www.7773.hu/bor
Villányi borvidék: http://villanyiborvidek.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése