Előre szólok ez a bejegyzés hosszú lesz, ugyanis pár mondatban nem tudom megfogalmazna azt a sok pozitívumot, ami minket ért. De megéri elolvasni, illetve végig görgetni, mert sok szép fotó is vár rátok!
Az utazás célját rögtön az első helyszínen közölték velünk és ekkor döbbentem rá, hogyan kerülök itt most képbe. Imádom és előnybe is részesítem a házilag készített alap termékeket, mint a sajtot, a kolbászt, a házilag tartott jószágokat, otthon termesztett gyümölcsöket, zöldségeket. Ha volna lehetőségem, mindent, amit csak lehetséges megteremteném otthon magunknak. De ehhez a jelenlegi körülmények nem adottak.
Azt szeretnék elérni ezzel a projekttel, hogy a helyi termelők illetve éttermek megismerjék egymást és, ha van lehetőség és igény, akkor első sorban az itteni gazdálkodóktól vásároljanak. Mind e mellett azért látogattuk meg Horvátországot, hogy észre vegyük azokat a helyeket, amik ott vannak az orrunk előtt és igazából nem kell messzire menni a határtól ahhoz, hogy megismerjük az ottani gasztronómiát.
Innentől kezdve még jobban megtetszett az utazás, hiszen teljesen világos lett előttem minden és annyira megörültem annak, hogy végre vannak olyan éttermek, akik tényleg értenek a dolgukhoz és mind e mellett arra törekednek, hogy gazdálkodótól vásároljanak a legtöbb élelmiszert, amit lehetséges magyarországi körülmények között. De most már rátérek a lényegre.
Az első megállónk Csarnótán a Tenkes Csárda volt. A helyszín, az étterem hangulata és a terítés öt csillagos volt. Teljesen lenyűgözött. Bemutatkozott Koncz Tamás, a csárda Chefje, aki több díjat is kapott és kiváló szakács és mester cukrász. Több országot átszelte és nem egy nevezetes étterembe dolgozott és tanult. Azt hiszem teljesen meggyőzött. Volt a palettán kecskesajt, cukorborsó krémleves, libamáj terrine, házi sorbet, báránysült, gulyás leves és nem utolsó sorban bodzás madártej. Nem akármilyen felhozatalba tálalták különböző borok kísérték az ételeket illetve mindegyik fogáshoz egy pár szót hallottunk a Cheftől, amiből kiderült számunkra, hogy melyik alapanyagokat szerzi be kiváló termelőktől illetve, a különböző ételek milyen eljárással készültek.
Egy kis ízelítőt nyújtok a fotókkal, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Amennyiben Villány fele jártok feltétlen látogassatok el, mert szerintem kihagyhatatlan élmény.
Autóba szálltunk és tovább utaztunk Villányba, ahol a 7773 Borászat és Borbárba látogattunk el, ahol 3 különböző bort kóstoltunk meg. A kiszolgálás, a hely és a bor minősége kiváló volt. Személy szerint fehér és rozé párti vagyok, úgyhogy azok ízlettek a legjobban.
Az idő gyorsan elrohant és már nem maradt idő a Kopácsi rétre. Legközelebb, ha arra járunk, akkor feltétlen megállunk, mert hatalmas fahidas szerkezet szeli át az ott található mocsárvidéket.
A következő megálló a Kormorán étterem volt, ahol a helyi specialitásokból nyertünk ízelítőt, mint például az ottani jellegű halászlé vagy a csiptetős ponty. Ami még fantasztikus, amivel lenyűgöztek minket az a házi kolbász, a házi sajt és a sajtkrém.
Az általuk készített halászlé nem hasonlított az otthoni anyuféléhez. Paradicsomos alappal főzték illetve nem olyan hosszú folyamaton megy keresztül, mint nálunk otthon, mert itthon nem történik passzírozás. A hal friss volt, biztosak voltunk abban, hogy nem fagyasztott. A másik leves egy horvátországi gulyásleves, ami inkább egy pörköltre hasonlító sűrű állagú zöldség nélküli leves. Az íze.... picit csípős, mint a halászlé, de nagyon ízlett, mert mi szeretjük a csípős ételeket.
A csiptetős Ponty készítését nem ismertem korábban, de most élőben megnézhettem, hogy szabad tűzön milyen módszerrel készítik. A hal ketté van szelve a gerincénél fogva, fel tűzik nyársra és a tűz mellett sütik felállítva. A végén fűszerpaprika és só keverékével fűszerezik. Ez által picit sósabb volt a megszokott nálunk ismert paprikás lisztben forgatott halhoz képest. Amit még el kell meséljek, hogy nagyon büszke vagyok a páromra. Először is visszatérve az előző étteremhez visszautasítás nélkül ette meg a libamájat és még ízlett is neki. Igaz libamájat még nem kóstolt, de az összes többit még látni sem szereti. A másik pedig, a kedvemért a halászlét is megkóstolta és amin ledöbbentem, a pontyból nagyobb szeletet evett, mint én és ez is elnyerte a tetszését. Úgyhogy le a kalappal az étterem előtt, ők is megkapják az öt csillagot.
Átkocsikáztunk a Kollár pincészetbe, ahol egy nagyon kedves házaspár várt minket. Bemutatták a pincéjüket, elmesélték hogyan készítik a borokat, megmutatták hol tárolják illetve helyet kínáltak a pincéjükbe, ahol természetesen házi készítésű szarvas és vaddisznó húsból készült szalámival, kiflivel és sajttal vártak minket. És ekkor jött csak az igazi borkóstolás. Legalább hat féle bort kínáltak fel, amelyek egytől egyig finomak voltak. A vörösbort, amit kimondottan nem szeretek szívesen kortyolgattam, mert nagyon finom savanykás, könnyű bor volt. Később hoztak egy tavalyi friss rozé folyó bort, aminek az illata egyszerűen fantasztikus volt. Azt hiszem egyöntetűen többen is lerakhattuk e mellé a voksunkat, mert az első kérdésünk az volt, hogyan lehetne ebből haza vinni. A két napba itt kóstoltam a legfinomabb borokat és talán még a mai napig feltudom idézni az ízeket és az illatokat. Hoztunk haza még a szalámiból is, amelyet kiváló áron értékesítenek. Vacsorára mindig eszegetek belőle azóta is. :)
A család nagyon közvetlen volt velünk és a hangulatról is gondoskodtak, mert nagyon kedvesek, barátságosak és aranyosak voltak. Vendéglátásból és borkínálatból itt is megadom a csillagos ötöst.
Miután a mi hangulatunkat is megalapozták a borkóstolással autóba ültünk és visszatértünk Magyarországra. A cél a pécsi Jókai bisztró, de előtte ellátogattunk oda, ahonnan a bisztró az ellátmányt kapja. Szederkényben megnéztük a Jókai farmot, ahol saját tenyésztésű állatok és saját termesztésű zöldségek, fűszereket találhattunk. Volt itt birka, marha, kacsa, liba, kakas, disznó, fürj és kecske. No meg egy aranyos ház őrző kutya. Segítséget és egy pár ötletet kaptam a zöldségek termesztéséhez. Miután bemutatták a telket és elmesélték azt a történetet, hogy igazából ez egy Non-profit Kft., ami valójában azt takarja, hogy nem csak a Jókai Bisztrót látják el, hanem különböző alapítványoknak is besegítenek az élelmezésben. A végén egy pohár borral, egy kis pálinka kóstolóval távoztunk.
Régen jártam Pécsen, de megállapítottam gyorsan, hogy még mindig szép város. A bisztró egy nagyon szép helyen található, gyönyörű sétáló utcában. Számos borválaszték közül itt is megkóstolhattunk egy párat, miközben felsorakoztatták nekünk a menüt. Kóstoltunk pisztrángot, amit egy újragondolt marhahúsleves követett (szerintem hamarosan hasonlót én is fogok készíteni, mert nagyon finom, könnyű és nyárias). Ezután az egyik gyengém a sertésszűz következett, amit kiváló minőségben tálaltak és egy citromnádas málnaleves, vaníliás tejberizzsel, pisztácia fagyival tálalva zárta le az egész eseményt. Ők is megkapják a csillagos ötöst, mert kiváló volt a kiszolgálás, a teríték és az étel minősége, felszolgálása.
Ha megkérdeznétek tőlem, hogy melyik tetszett a legjobban, hirtelen rávágnám, hogy a Tenkes Csárda, de csak azért, mert legelsőként nagyon magasra tették a mércét. Ha jobban átgondolom úgy lett összeválogatva, hogy mind a három étterem más stílusú és éppen ezért nehéz összehasonlítani. Mindegyiknél más volt a pozitívum, mást tudtak nyújtani és a hangulat is mindamellett, hogy mindegyik helyen szuper volt mégis máshogy érezhettük magunkat.
Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy beválasztottak a csapatba, mert óriási élmény volt számomra ez a két nap. Nincs is annál jobb és szebb dolog, mint amikor egy étterem gazdálkodótól vásárol ízletes alapanyagot, nem pedig valamelyik áruházlánctól, ahol kitudja honnan jött csirkét vagy egyéb mást vásárolhat.
Remélem sikerül ennek a projektnek elérnie a célját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése